Nem tudtam,mi történt, csak apám érdes hangja szűrődött át a másik szobából,amint csúnyán káromkodik. Az ajtó mögött lapultam, könnyek égették a szemem. De nem mertem mozdulni sem,hogy letöröljem őket. Hallottam apám közeledő lépteit, dünnyögését. Az agyam vadul zakatolt. -Hol van anya?- A vér eszeveszett módon dübörgött az ereimben. Egy pillanatra lehunytam a szemem. Próbáltam összeszedni magam. Füleltem. Csend volt. Úgy döntöttem, megkeresem anyát. A szobája felé vettem az irányt. A földön feküdt, mindenhol vér körülötte. Leültem mellé.

-Anya! Anya!- szólongattam. Ekkor egy erős kéz megmarkolta a vállam. Apám volt az. Undorodva nézett rám.

-Büdös kis fattyú!- sziszegte.-Nem hagyhatok tanút,nagy hiba lenne!-morogta,inkább magának,mint nekem. Fémes csillanás. Ez volt az utolsó,amit láttam,mielőtt éles fájdalom hasított az arcomba. Dörömbölést hallottam, miközben minden elsötétült.