Ma azonban elhagyom ezt a helyet. Erősen lehunytam a szeme,hogy a régi emlékképektől megszabaduljak.Martha nagyi eközben a kedvencemet készítette reggelire, tükörtojást. Csendesen sűrgölődött a konyhában,néha lopva felém pillantott. Tudtam,nem úszom meg fejtágítás nélkül. Sóhajtottam. Rám nézett nyílt tekintetével,melyet úgy szeretek.

-Thomas drágám,-kezdte-kérlek ígérd meg,hogy kerülöd a bajt..,hogy..

-De Mama!-vágtam közbe,azonban idegesen leintett. Hangosan nem szólítottam Marthanak,csak gondolatban.

-Csak egy ígéretet kérek,hogy vigyázol magadra!-suttogta elérzékenyülve.

-Ígérem.-feleltem, s láttam rajta,hogy kicsit máris megnyugszik. Letette elém az ízlésem szerint elkészített tükörtojást és egy pohár almalevet,a kedvencemet.

-Egyél kisfiam!-mondta lágyan,és megsimította arcom ép felét. Aztán könnyeit törölgetve kisietett a konyhából. Mindig meglepett,hogy idős kora ellenére milyen könnyed,szinte légies a járása. Tíz évet nyugodtan letagadhatott a korából. Sajnáltam,hogy itt kell hagynom őt,aki Anya halála után annyi áldozatot hozott értem. Soha nem tudom majd meghálálni. De eljött az ideje,hogy a saját lábamra álljak. Igaz,egyenlőre némi segítséggel..